Lopnak, csalnak, hazudnak

A Georgiai Műszaki Egyetem szakemberei nemrégiben világra szóló fölfedezésről számoltak be: először sikerült úgy programozniuk egy pirinyó járművet, hogy az hamis nyomokat hagyjon maga után, magyarán megtanították a robotot hazudni. Aki mindezt bagatell ügynek tartja, nem lát a szemétől. Ez az első komolyabb lépés a mesterséges intelligencia kifejlesztése felé, mert a bonyolult logikai feladványok villámgyors megfejtését és a fény sebességét megközelítő aritmetikai megoldásokat nyugodtan el lehet felejteni. Az intelligens élet ott kezdődik, ahol a hazugság, és ott is ér véget.

Jókora közhely, de attól még igaz, hogy az emberi társadalom a hazugságok egymásra tornyozására épül. Ha nem lennénk birtokába ennek az elemi képességnek, menten agyonvernének bennünket azok, akikben az ilyesmi túlteng. Az igazmondó juhász a mai világban kevesebb ideig élne, mint egy közepesen fejlett tiszavirág, nem beszélve arról, hogy a kollektív igazmondás abszolúte értelmetlenné tenné a politizálást, miáltal megszűnne körülöttünk biztonságot adó rend és betolakodna helyére a káosz. Egyszerűen arról van szó, hogy az igaságnak jobb a propagandája, mint a hazugságnak, pedig egy idő után a legotrombább hazugság is hasonlítani kezd az igazságra, ami azt bizonyítja, hogy genetikailag nem is állnak olyan távol egymástól.

De van ennek a dolognak egy másik vonzata is, mégpedig az emberiség fennmaradásának a kérdése. A jelenlegi, ön- és bolygópusztító törekvéseinket személve nem lehet kétséges, hogy a napjaink erősen meg vannak számlálva. Lassan, de kérlelhetetlenül biztosan kiirtjuk magunk körül a természetet és megmérgezzük a levegőt, aminek következtében rút és förtelmes halált fogunk halni. Csak a gépek élhetik túl azt a kataklizmát, ami a szerves anyagokra leselkedik, mert nekik nincs szükségük sem oxigénre, sem friss ivóvízre. A baj csak az, hogy a gépek nem jöhetnek létre emberi beavatkozás nélkül, legalábbis addig, amíg a mesterséges intelligenciát föl nem fedezzük. Próbálkozásaink mindez idáig a tökéletes tévúton haladtak, mert az ész és az értelem oldala felől igyekeztünk megközelíteni a témát. Nekem sokáig az volt a vízióm, amíg a logikai áramkör mintájára valaki föl nem találja az emocionális áramkört – mert az értelmes ember cselekedeteit mindig valamilyen érzelmi kitörést motiválja – addig elvi esély sem lesz a robotok önállósodására. Az Asimov-féle robotika törvények ebből a szempontból teljesen elhanyagolhatók, mert az ember szempontjait és érdekeit védik a gépekkel szemben. Nemes egyszerűséggel arról van szó, hogy egy gép most még nem képes eldönteni, mikor és miért érdemes önmagát reprodukálnia.

A hiányzó láncszem ez a kísérlet volt, ami Georgiai Műszaki Egyetemem zajlott, mert ha a robotok is megtanulnak lopni, csalni és hazudni, teljesen mindegy lesz, milyen gyorsan tudnak elvégezni egy adott matematikai műveletet. A földi intelligencia továbbvitele érdekében nagyon remélem, hogy megérem azt az örömteli napot, amikor egy masina a saját akaratából fog kitolni velem. Nem úgy, mint manapság, amikor mögötte mindig ott áll egy ember.